A HR Portál mai cikkében ír arról, hogy a „kifejezetten férfiasnak mondott gazdasági területeken, gyártásban, műszaki szakmákban is egyre erőteljesebben keresik a női munkavállalókat.” Az elektronika és a gépjárműgyártás területéről bemutatott két program (Mercedes és a Schneider Electric) mellett épp egy olyan szakértőt sikerült megtalálni az újságírónak, aki bizonyára nem tudott utánanézni a területet leíró objektív statisztikáknak. Így aztán szubjektív negatív élményeire alapozva úgy festette le a hazai munkaerő-piacot, mintha „a fejlett világból” jövő „nemzetközi hátterű vállalatoknak” kellett volna a magyar gazdaságba „beszivárogtatni” azt a szemléletet, hogy a „férfiasnak tekintett területeken” nők is dolgozzanak. S a női munkaerőt vagy a szerinte „nagyobb eséllyel korrumpálható” férfiak ellenében veszik fel a cégek, vagy fiatal korban a „külső adottságaik” miatt.
Nem vitatom, hogy a megkérdezettnek lehetnek negatív tapasztalatai, de azt fel nem foghatom, hogy milyen céllal nyilatkozott pont a HR szakma mérvadó, talán legkomolyabb médiájának ilyen megalapozatlanul.
Talán mindegy is, ne a célját és az okát keressük. Inkább nézzük meg a fenti ábrákon, hogy az említett két feldolgozóipari területen, az elektronikában és a járműgyártásban hazánkban milyen a női foglalkoztatottak aránya az Unióhoz viszonyítva. Az EUROSTAT a 28 tagállamból az elektronikában 23-nál, a járműgyártásban pedig 19-nél hozott nyilvánosságra mérhető női foglalkoztatotti létszámot. Az ábrából látható, hogy elektronikában az 5., járműgyártásban pedig a 10. legnagyobb arányt Magyarországon mérhetjük.
Az Unió centrumában levő régi 15 tagországnak a női aránya az elektronikai alágazatban 30,1%, míg a 2004-től belépett 13 ország átlaga ennél jóval magasabb, 43,5%. A járműgyártásban a 15 régi állam átlaga 19,3%, az új 13 államé pedig 35,6%. Az elektronikában majdnem másfélszerese az új országokban a női foglalkoztatottak aránya, mint a régi tagországokban. A járműgyártásban pedig több, mint 1,8-szorosa. Tehát az igazság az, hogy mi, az újonnan csatlakozott országok emeljük az unió mutatóit.
A főként férfiasnak tekintett területeken a női munkavállalók aránya mindig szignifikánsan és jelentősen nagyobb volt és ma is magasabb a Lajtától keletre, mint az unió centrumában. Nálunk az ötvenes évek szélsőségei után beállt egy egészséges szint. Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy nekünk, magyar mérnöknőknek nincs helyünk a munkaerő-piacon.
Az egyik releváns legjobb példa talán, hogy a Kecskeméti Főiskola rektora ma egy olyan mérnöknő, Dr. Ailer Piroska, akinek irányítása alatt jött létre a Főiskolán a Járműtechnológia Tanszék, s jelentős része volt abban, hogy beindult a járműmérnök-képzés.
