A múlt év hasonló időszakához viszonyítva 2,2%-ot javult a foglalkoztatási rátánk, s 1%-ot a munkanélküliségi rátánk. A 64,8%-os foglalkoztatásunk alapján az unió középmezőnyében, a 6,2%-os munkanélküliségünkkel pedig a jók között vagyunk.
Már 3 régióban jobb a foglalkoztatás, s csupán Észak-Alföldön rosszabb a munkanélküliség, mint az unió átlaga.
Az elmúlt öt évben Észak-Magyarország és Észak-Alföld utolérte Dél-Dunántúlt, s így mindhárom régió 60%-ra növekedett. E javulással már egyetlen régiónk sem uniós sereghajtó. (Talán emlékszünk rá, hogy nemrégiben még 4 hazai régiónk is benne volt az unió foglalkoztatási szempontból legrosszabb 20-as csoportjában, ma már mindannyian kiléptek e kétes dicsőségű klubból.)
E három 60%-os régiónk mellett a másik pólust a három 69%-os régiónk alkotja. Öt év alatt Közép-Magyarország előnye elolvadt, sőt jelenleg Közép-Dunántúl át is vette a vezető szerepet, ugyan csak hajszálnyi előnnyel. Az uniós átlagnál is magasabb mutatójú régióink igazi problémája már a mobilizálható munkaerő hiánya, s kisebb feladatot jelent náluk a munkanélküliség. A régiók egyre több megyéje érte el a teljes foglalkoztatottságot jelentő 3%-os munkanélküliségi szintet.
Hazánkban is egyszerre van jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség. (Emlékszünk a 2010-es közgazdasági Nobel díjra?)
