A ma a KSH nyilvánosságra hozta a 2020 negyedik negyedéves munkaerő-piaci adatokat, s a 20-64 éves korcsoportban 75,7% volt a foglalkoztatási rátánk, ami elérte (pontosabban 0,1 százalékponttal meg is haladta) az előző év azonos időszakának már akkor is kimagaslóan jó értékét. Megállapítható, hogy a múlt év mindkét utolsó negyedévében – azaz a teljes II. félévben – 0,1 százalékponttal jobbak voltunk a 2019 évinél. Csupán a járvány első hullámában, a II. negyedévben, tavasszal volt 1,2 százalékpontos visszaesésünk. Az egész éves átlagértékünk mindössze 0,3 százalékponttal maradt el a tavalyitól, s a járvány ellenére megvan a 2010 év elején még a Bajnai kormány által az unió felé vállalt 75%-os ráta.
Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy akkor a tagállamok közül az utolsók voltunk, 59,9%-on álltunk, s így vállaltunk több, mint 15 százalékpontos növekedést, amit mindenki egyöntetűen teljesíthetetlennek tartott. Egyetlen tagállam sem tűzött ki ekkora célt. Többen csupán 1-2%-os növekedést tervezetek erre az évtizedre.
Mi mindezt a tervet egy 2006 óta tartó csökkenéssel a hátunk mögött tettük, s persze az akkori kormány tudta, hogy nem neki kell helytállni a vállalásáért. Hazánk volt az egyetlen a 2004-ben csatlakozott országok között, ahol a csatlakozás utáni négy évben csökkent a foglalkoztatottak száma és a foglalkoztatási ráta is. S ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy csodával határos módon az akkor lehetetlennek tűnő terv is teljesült. Igaz, minden gazdasági szereplő elsődleges fókuszba helyezte a foglalkoztatást. Már nemcsak egy minisztérium – a munkaügyi tárca – dolgozott ennek megvalósításán, hanem minden szakterület és minden fejlesztés holisztikus céljává vált az, hogy mindenkinek legyen munkája, aki csak tud dolgozni. Bizonyára emlékszünk, hogy a 2008-as válság idején a Gyurcsány-Bajnai kormányok a válságkezelést elsődlegesen a bankokra fókuszálva végezték, azokat konszolidálták inkább, s nem foglalkoztak azzal, hogy mennyi munkahely szűnik meg. Ekkor a nagyvállalatok komoly része vagy végleg bezárt vagy elköltözött külföldre, s a kkv-k sem tudták megmenteni a munkahelyeket. 2010-re a munkanélküliségi ráta 11,3%-ra emelkedett, ami két év alatt 3,4 százalékpontos romlás. 2020-ban pedig 4,3% lett, ami az előző évihez képest 0,9 százalékpontos csökkenés, de még így is az egyik legalacsonyabb az unióban, s minden korábbi szakértői várakozás alatt maradt.
A tagországok közül a III. negyedévben négyen voltunk, amelyek elérték az előző évi foglalkoztatási szintet, az unió átlaga ekkor 0,9 százalékponttal csökkent. A II. negyedévben is volt 1,5 százalékpontos csökkenés a tagországok átlagában, s a IV. negyedévben is biztosan csökkenést fogunk tapasztalni még. Éves szinten 0,5-1 százalékpont romlást becsülök.
2010-es stratégiában az unió is 75%-os foglalkoztatási rátát célzott meg, most úgy tűnik, hogy több, mint 2,5 százalékponttal el fog maradni a kitűzött céltól. 2015 óta jobb a magyar érték az uniósnál. 2019-ben a 15. helyén álltunk a tagországok sorrendjében, ez tisztes előrelépés a 2010-es utolsó helyről. 2020-ban további előrelépést prognosztizálhatunk.
Az eredményeink egyértelműen a nagyon gyors és hatékony válságkezelésnek tulajdoníthatók. A kormány által meghozott adókedvezmények (tavasszal a KATA adómentesség; a járvány által leginkább sújtott területek adókedvezménye; majd a júliustól bevezetett szociális hozzájárulási adó 2 százalékpontos csökkentése, stb.), az elindított munkahelyteremtő majd később munkahelyvédelmi bértámogatások, a lakossági beruházások támogatási rendszerének bővítése, illetve egyéb ágazati támogatások, illetve a vállalkozások munkahelyteremtő beruházásainak támogatása mind-mind együttesen hozták meg ezeket az eredményeket.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az összességében igazán dicséretes teljesítmény mögött egy nagyon komoly és hihetetlenül gyors belső átalakulás zajlik a munkaerő-piacon. Több ágazat komoly visszaesésének (szállítmányozás, vendéglátás és szálláshelyszolgáltatás) és más ágazatok jelentős bővülésének (építőipar, infokommunikáció, tudományos és szakértői tevékenységet végzők) együttes hatása eredményezte azt, hogy nem csökkent jelentősen a foglalkoztatási ráta.
A belső átrendeződés hatására az 50-64 évesek rátája növekedett, a 20-49 éveseké pedig csökkent; a felsőfokú végzettségűek rátája növekedett, az érettségi nélkülieké csökkent; a részmunkaidősök száma a II. negyedévben megugrott, de utána visszatért a megszokott nagyon alacsony szintre; a vállalkozók száma és aránya megnőtt, s az alkalmazottak kicsit csökkentek – közülük is inkább a határozott idejű szerződéssel alkalmazottak; továbbá a külföldön dolgozók és közfoglalkoztatottak száma csökkent, az elsődleges munkaerő-piacon dolgozóké pedig nem. Az otthoni munkavégzés aránya a pandémia alatt végig magasabb, mint azt megelőzően volt. Legnagyobb csúcsra tavasszal emelkedett, majd nyáron és az őszi második hullám alatt már jóval mérsékeltebb emelkedést tapasztalhattunk a korábbi évekhez képest.
A leírtak is bizonyítják, hogy nagyon erős modernizáció, digitalizáció zajlik a gazdaságban, felgyorsult a technológiaváltás, ami azt mutatja, hogy itthon tervezik a jövőt a cégek, nem fognak elköltözni, mint tették ezt a 2008-as válság idején sokan.
