Több, mint egymillióval csökkent az uniós mérés szerint a szegények száma, Magyarországon az arányuk az unió átlagánál kisebb, a javulásunk a legnagyobbak egyike a tagállamok között
Az EU2020 stratégia 5 legfőbb célterületének egyike a szegénység elleni küzdelem (a foglalkoztatás, a kutatás, az energia, az oktatás mellett). Ennek mérésére használja az EUROSTAT a szegénység vagy társadalmi kirekesztés komplex mutatóját. A szervezet mindig az adatfelvétel évét megjelölve (azaz a vonatkoztatási év utáni évmegjelöléssel) teszi közzé az értékeket. Ezekből a számokból aztán az ENSZ, az UNICEF és más nemzetközi szervezetek is a gyermekszegénységről szóló jelentéseket is készítenek. Tehát a „Statistics on Income and Living Conditions” – azaz EU-SILC adatai nagy visszhangot szoktak kapni. Ehhez a statisztikához a KSH a „Háztartási Költségvetési és Életkörülmények Adatfelvétel”-ben gyűjti az adatokat.
Azon személyek vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának, akik esetében a következő 3 tényező közül legalább 1 fennáll:
– relatív szegény: olyan háztartásban él, ahol a háztartás jövedelme (income, azaz a háztartás minden bevétele, nemcsak a munkával szerzett kereset) nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60%-át. Az EU átlagnál jobbak vagyunk.
– nagyon alacsony munkaintenzitású: olyan háztartásban él, ahol a munkaképes korú (itt: 18-59 éves) személyek a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával. A mutatónk az uniós átlag jobb.
– súlyosan deprivált: az alábbi 9 fogyasztási tétel közül legalább 4 esetében anyagi okból lemondani kényszerül. (Fizetési hátralékos, váratlan kiadásait képtelen fedezni, anyagi okból nincs telefonja, színes TV-je, mosógépe, személygépkocsija, évente egy hét üdülést, kétnaponta húsfogyasztást és a lakása megfelelő fűtését nem tudja finanszírozni.) – voltak nagyon magas értékeink, jelenleg az uniós átlag (5,5%) másfélszeresén állunk (8%)
A következő napokban külön postokban tervezem majd részletesen is bemutatni az egyes tényezőket.
Az EU2020 stratégia 2010-ben célul tűzte ki, hogy 2020-ra 20 millióval csökkenjen a szegények vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek száma az unióban. Közel 12 millió fős csökkenést sikerült 2019-ig elérni, a 2020-as adatokra még várni kell. A magyar vállalás 450 ezer fős csökkenés volt a 2008-as bázisévhez viszonyítva. 2008-ban 2794 ezren voltak érintettek, 2020-ban 1695 ezren, azaz a megcélzott 450 ezer fős csökkenés két és félszeresét értük el, 1099 ezer fővel csökkent az érintettek létszáma. Hazánkkal együtt összesen 9 ország (Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Portugália, Csehország, Lettország, Szlovénia és Litvánia) teljesítette a vállalását 2019-re, de 10 olyan ország is van még, amelynél az érintettek száma és aránya nemhogy javult volna, hanem meghaladja a 2008-as értéket. 21 tagállam tett konkrét vállalást, mi céloztuk meg a 6. legnagyobb létszámcsökkenést.
A társadalomban az érintettek aránya 2010-ben 29,9% volt, amely az unióban átlagos 23,9%-nál 6 százalékponttal magasabb, ez csupán a 22. helyre volt elég. 2019 az utolsó ismert értéke a tagállamoknak, itt már a 12. helyre léptünk előre e mutatóban. 2018 óta jobbak vagyunk az uniós átlagnál. A 2020-as adatunkat a KSH közléséből ismerjük, s várhatóan további előrelépés fogunk elérni. 2010 óta a magyar javulás Bulgária után a második legjelentősebb, s ha 2013-2019 közti időszakot vizsgáljuk, akkor pedig a legnagyobb rátacsökkenést mi értük el a tagállamok között.
Az érintettek aránya 2008-2013 között folyamatosan nőtt, ami leginkább a devizahitelek terheinek növekedésével és a foglalkoztatás csökkenésével valamint a magas munkanélküliséggel magyarázható. Legjobban a súlyosan depriváltak aránya emelkedett meg, közülük is a váratlan kiadásaikat fedezni képtelenek és a fizetési hátralékosok aránya nőt hatalmasat. Ezt majd egy következő postban mutatom meg.
