A legfrissebb adatunk 2018-as, akkor a 4. legjobb voltunk a 34 mért országból.
Az Economist idén is kiadta az un. Üvegplafon Indexét, amivel azt kívánják mérni, hogy az adott állam mennyire tud a nők foglalkoztatását támogató környezetet biztosítani. Hazánk a középmezőnyben, a 14. helyen áll, az OECD átlagánál jobbak vagyunk. Megelőzzük Ausztriát, az USA-t, Németországot, Svájcot is többek között. A méréskor 10 tényezőt vizsgálnak, mi a női vezetők arányában, a nemek közti fizetési különbségekben és a fizetett gyermekgondozási szabadság hosszában kiemelkedően jók vagyunk.
A fizetett gyermekgondozási szabadságunk hossza a legtöbb, utánunk jön Szlovákia, Ausztria és Csehország.
A női vezetők aránya az 5. legnagyobb Lengyelország, Izland, USA és Svédország után – e témáról az Eurostat mérését bemutatva egy korábbi postban olvashatók részletek.
A nemek közti fizetéskülönbségek terén pedig a 4. legalacsonyabb az 5,1%-os értékünk, az OECD országok átlaga pedig 12,8%. Az ezredforduló óta minden évben jobbak voltunk az átlagnál.
A fizetési különbséget úgy számolják, hogy veszik az összes foglalkoztatott nő havi keresetének a középértékét (mediánját), s az összes foglalkoztatott férfi keresetének a középértékét, s a kettő különbségét osztják a férfiak mediánjával. Az így kapott % lesz az adott ország fizetéskülönbsége. Fontos megjegyezni, hogy ez semmit nem mond arról, hogy az azonos munkakörben levő férfiak és nők között van-e keresetkülönbség. Erről a mutatóról legtöbbször teljesen félreértelmezve, túlzott hangsúllyal, erősen feminista ideológiai megközelítésben szoktak beszélni. Javaslom, mielőtt elhinnénk ezeket az állításokat, gondolkodjunk el azon, hogy a versenyszférának vajon érdekében áll-e többet fizetni valakinek csak azért, mert férfi, illetve a közalkalmazotti bértáblával működő közszférában mekkora esélye van valakinek csak azért többet keresni, mert férfi?
A különbség a középértékek között abból fakad, hogy a nők a jól fizetett IT szférában kevesebben dolgoznak, s a sokkal alacsonyabb keresetekkel dolgozó szociális ágazatban pedig többen. Amikor az egészségügyben és az oktatásban jelentős béremelések vannak, akkor csökken igazán a keresetkülönbség mutatója, illetve akkor, amikor a közfoglalkoztatásban sok férfi jelenik meg.
Én ezt a mutatót alkalmatlannak tartom bármilyen intézkedés alapjának is tekinteni, de számos helyen hivatkoznak rá, ezért egy postot úgy gondoltam, szánhatunk rá azért.
Kérek mindenkit, fogadja józan kritikával a hazai fizetéskülönbségekről szóló eltúlzott állításokat ezután!
